egy várva várt dolog történt tegnap végre már azt hittem soha nem fogom érezni soha nem jön el a pillanat:)
és erre láss csodát az én kis pocaklakóm megmozdult végre:)
hihetetlen érzés volt, bokszolt belülről ahogy kell:D
és ami mégjobb már ma is aktívkodott:D
mire a pocira teszem a kezem viszont rögvest abbahagyja :(
így aztán nem tudom h a drágám üt-e már akkorát h lehessen érezni kívülről is:)
na de én érzem és ez a lényeg:)
sajnos apával nem sokat találkozunk, napi kb 5 percet 5 napja, viszont tegnap mikor beszéltünk telefonon akkor megmozdult és a telefonálás végéig mocorgott:DDDDDD
örültem, de az apukája sajnos nem érezhette...
reménykedem h lassan azért helyreállnak a melóban a dolgok és akkor nem egymást fogjuk váltani és akkor végre együtt tölthetünk egy kis időt!
igazán örülnék már neki!
mégis csak az az igazi ha az ember az éjszakát a párjával töltheti és átölelik:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szerintem lesz még majd olyan,hogy nem tudok ilyen könnyen leállítani a rugdosást. ;)
VálaszTörlés